Dorog Anno...városunk a II. világháborúban 2. rész ...DVBE füzetek 5.

2024. szeptember 16. - Fődíszpinty

Üdv!

Egyszer volt… Dorog a II. világháborúban … I. rész

Szovjet megszállás.

Forrás: Dorogi Füzetek 5.

dr. Csiffáry Nándor: Dorog a II. világháborúban

Pick József: A II. világháború áldozatai

A bejegyzés Dorog Város Barátainak Egyesülete és a Dorog Anno oldal együttműködésében készült. Az idézett szövegek és képek az egyesület engedélyével jelennek meg.

A füzet anyagát, tekintettel a terjedelemre négy részben dolgoztuk fel.

Osztogatni szabad és meg is köszönöm!

DOROG A FRONTVONALBAN 1. rész (1944. december 25. - 1945.január. 05.)

Dorog környékének természeti földrajzi helyzete, a Pilis- és a Gerecse- hegységek erdős vonulatai, a közeli Duna mint fontos stratégiai akadály, Budapest viszonylagos közelsége (38 km) feltétlenül közrejátszott abban, hogy Dorog és környéke a második világháború során sok áldozattal járó, véres harcok színterévé vált.

A Dorogot védő, viszonylag csekély számú német és magyar katonaság december 25-én reggel egyrészt a Szent Imre utcai kertek végén és a Leányvár felé vezető Budapest-Bécs közúti országút mellett, a homokvasút töltésénél, másrészt a Kálvária-dombon várta a szovjet támadást. A kezdeti zűrzavar után hamarosan világossá vált, hogy nem Esztergom irányából, hanem Leányvár és Csolnok felől várható a szovjet tankok előnyomulása. Ezért a temető fölött, a Csolnoki út és az Árpád utca torkolatában egy ún. Flak-ot - német légvédelmi ágyút - állítottak fel a jól áttekinthető terepen, ahonnan mód nyílott az ágyú közvetlen irányzással történő tüzelésére, mert jó kilátás volt a bécsi és a csolnoki útra. Néhány német tank a községi római katolikus templomnál foglalt állást és támogatta a védelmet.

A reggeli órákban még csak szórványos ágyúdörgést, géppisztolyok és puskák szapora tüzelését lehetett hallani, ami aztán dél körül egyre jobban felerősödött. Délután 15-16 óra tájban már sok tűzérségi lövedék, akna robbant a község déli részében, a vasútvonal és a Villa utca (Ady Endre utca) közötti területen. A védőknek a Leányvár felől, a Budapest-Bécs közötti országúton közelítő szovjet tankok közül két T-34-est, a Csolnok felől előnyomuló T-34-esek közül Tömedék-aknánál további kettőt sikerült kilőniük. A kedvező kilövési helyről tüzelő német légvédelmi ágyút végülis a szovjet ágyúknak sikerült elhallgattatni, elpusztítva annak kezelő tűzéreit is.

Az ellenállás összeomlását jelezte, hogy 18 óra tájban a német tankok Tokod irányába vonultak vissza. Őket aztán a német és magyar gyalogság visszavonulása követte, akik hátrahagyták súlyos sebesültjeiket is, megpecsételve ezzel sorsukat...

19 óra és 19.30 körül vonultak be Dorogra a szovjet 18. hadtest tankjai és gépjárművei, valamint a nyomukban haladó lövészegységek. Még aznap este Tokod és Esztergom irányában üldözték tovább a visszavonuló német és magyar katonaságot. December 26-án, Esztergom elfoglalása után bezárult a gyűrű Budapest körül, a kitűzött célokat a 2. és 3. Ukrán Front teljesítette: itt találkoztak egymással.

Amikor 1944. december 25-én Dorog gazdát cserélt, nem került sor jelentős pusztulást okozó utcai harcokra. A hadi helyzet gyors és a lakosság számára kedvező változását az is mutatja, hogy ezekben a válságos órákban is zavartalanul működött a dorogi villamos erőmű és a vezetékes vízellátás sem szünetelt.

A harcoló majd továbbvonuló szovjet alakulatok nyomában újabb, az előbbieknél lényegesen lazább fegyelmezettségű megszálló katonaság érkezett ide a front mögötti területre, akik állandóan a rejtőzködő, vagy alakulatuktól lemaradt és civil ruhába öltözött ellenséges katonák keresésének ürügyén zaklatták a lakosságot. Megjelenésük, a sorozatos házkutatások már csak a nyelvi megértés nehézségei miatt is sokakban indokolt félelmet keltettek. Sajnos a gyakori kilengéseken kívül, még súlyos atrocitások is előfordultak. Részeg katonák gyakran raboltak - „zabráltak” - és erőszakoskodtak a nőkkel. E súlyos terhelő tények mellett viszont az is igaz, hogy a dorogi vasútállomáson rekedt, kiürítésre szánt vonatszerelvények vagonjaiban felhalmozott élelmet, használati cikkeket, valamint a szénbányavállalat anyag- és élelemraktárának készleteit a helyi szovjet parancsnokság nem foglalta le hadizsákmányként. Sőt, a szovjet katonák maguk törték fel a vagonok ajtaját és tartalmukat szétosztották a lakosság között. Ugyanakkor a törvényen kívüliség első napjait a lakosság egy része iparkodott is alaposan kihasználni. Feltörték a boltokat, raktárakat, az őrizetlenül hagyott lakásokat, értelmetlen pusztítást végeztek, gyakran még a hasznavehetetlen anyagokat, eszközöket is széthurcolták. Erre a sorsra jutottak a Munkásotthon segédtiszti könyvtárának könyvei is. Január első napjaiban aztán a megszálló szovjet katonai parancsnokság elrendelte a lakosság tulajdonában lévő rádiókészülékek haladéktalan beszolgáltatását, hogy lehetetlenné tegye a nyilas magyar rádió hallgatását. A rádiókészülékeket aztán 1945 áprilisában többnyire visszakaphatták egykori tulajdonosaik.

A villamos áramszolgáltatás és a vezetékes vízellátás végig zavartalanul működött, de információkat csak a szovjet katonáktól kaphatott a lakosság, szünetelt a posta, hiányoztak az újságok.

A front elvonulása után egyes üzemekben már december 27-től megkezdődött a munka. Keszthelyi Gyula bányaigazgató és az egyes üzemek helyükön maradt vezetői láttamozták aláírásukkal január első napjaiban a munkába állott dolgozók személyi igazolványait. A lakosság elhagyta a bányaalagutat, visszatért otthonaiba. Egyes bányaüzemekben még a széntermelés is megkezdődött. Az élet kezdett a korábbi, megszokott kerékvágásába lendülni.

Folytatása követlkezik!

2024.09.15

A II világháború dorogi történetét Szabó Gyula írta meg.

A lenti linkeken a dorogimedence.hu oldalon megjelent írások olvashatók.

A II. világháború dorogi eseményei

Mennyből az angyal helyett, a front köszöntött Dorogra 1944. Karácsonyán

A háború háttere

Magyarország a II. világháborúban

A háborús évek Dorogon I-IV. rész

A háborús évek Dorogon 1944-1945 (I. rész)

A háborús évek Dorogon 1944-1945 (II. rész)

A háborús évek Dorogon 1944-1945 (III. rész)

A háborús évek Dorogon 1944-1945 (IV. rész)

Dorog ostroma I-VI. rész

Dorog ostroma 1944-1945 (I. rész)

Dorog ostroma 1944-1945 (II. rész)

Dorog ostroma 1944-1945 (III. rész)

Dorog ostroma 1944-1945 (IV. rész)

Dorog ostroma 1944-1945 (V. rész)

Dorog ostroma 1944-1945 (VI. rész)

Szólj hozzá!

Dorog Anno...városunk a II. világháborúban 1. rész ...DVBE füzetek 5.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

2024. július 06. - Fődíszpinty

Üdv!

Egyszer volt… Dorog a II. világháborúban … I. rész

A harcok előtt.

Forrás: Dorogi Füzetek 5.

dr. Csiffáry Nándor: Dorog a II. világháborúban

Pick József: A II. világháború áldozatai

A bejegyzés Dorog Város Barátainak Egyesülete és a Dorog Anno oldal együttműködésében készült. Az idézett szövegek és képek az egyesület engedélyével jelennek meg.

A füzet anyagát, tekintettel a terjedelemre több részben dolgoztuk fel.

Osztogatni szabad és meg is köszönöm!

"1944 decemberétől Budapest szovjet ostromával összefüggésben hosszú, három hónapig tartó harcok időszakát élte meg Dorog lakossága. 1945 januárjának első napjaiban a Budapest felmentésére indított német támadás Dorogot újra a szovjet-német front első vonalába helyezte. Március 22-ig állóharc folyt a települést átszelő frontvonalon, amelynek során a polgári lakosság soraiból és az itt harcoló szovjet és német katonák közül kb. ötszázan vesztették életüket, a nagyszámú sebesültet, rokkantat nem is említve....

A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ 1941-1945

Az ország hadigazdálkodásra való áttérése következtében növekedett az energiaszükséglet, ami a széntermelés fokozását tette szükségessé, ez pedig egyre több munkaerőt igényelt. Az egykori Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. bánya- és külszíni üzemeiben 1942-ben már 6624 munkavállalót foglalkoztattak. .../...

A kormányzat a második világháború kezdetén kulcshelyzetbe került szénbányászat itteni üzemeit is hadiüzemmé nyilvánította, élére a honvédelmi miniszter 1940 májusában katonai parancsnokot nevezett ki. A katonai rendszabályokat valamennyi dolgozóra kiterjesztették, a munkahelyről igazolatlanul hiányzókat, a fegyelemsértőket, a termelés érdekeit sértő és veszélyeztető háborúellenes propaganda szószólóit, terjesztőit és a termelést szabotálókat hadbíróság elé állították. .../...

A földalatti munkát végző bányászok és a nélkülözhetetlen külszíni szakmunkások, hogy a termelés személyi feltételei biztosítva legyenek, általában mentesültek a katonai behívás alól. Ennek ellenére a háború alatt állandósult a munkaerőhiány, ezért a kormányzat hogy enyhítse a munkaerőhiányt, a fegyveres katonai szolgálatra megbízhatatlannak tartott kárpátaljai ruszin és az észak-erdélyi román nemzetiségű hadköteleseket bányamunkára irányította. A katonai munkaszolgálatra behívottakat a Borbála-telep néhány új épületében, internálótáborra hasonlító körülmények között szállásolták el, ahonnan katonai alakzatban, katonai kísérettel jártak a bányába dolgozni. Az 1939 őszén hazánkba menekült lengyel katonák közül is, akik az Esztergom-tábori laktanyában kaptak elhelyezést, sokan vállaltak munkát a dorogi bányákban. .../...

Dorogon is a háborús események, szenvedések eljövetelét kezdetben csak a légoltalmi óvóhelyek építése, a riasztószirénák felszerelése és rendszeres próbái, majd a Kálvária-dombra és a kesztölci patakhíd melletti Kis-Kősziklára telepített légvédelmi gépágyúállások létesítései jelezték. A háború fenyegető előszeleként érte Dorogot 1942. szeptember 4-éről 5-re virradó éjjel egy váratlan szovjet légitámadás. A bombázás a robbanások okozta ijedtségen kívül szerencsére különösebb kárt nem okozott, ugyanis a bombák egy része a bányakórház és a községi katolikus elemi iskola (a mai Zrínyi iskola) kertjébe hullott, de nem robbant fel. A fel nem robbant bombák kiemelését és a bombatölcsérek betemetését az Esztergom-tábori zsidó munkaszolgálatosokkal végeztették el. .../...

1942-től újra gyakorlattá kezdett válni, hogy felsőbb közigazgatási utasításra a községi elöljáróság Dorog déli lakórészén, a magántulajdonban lévő lakóházakba katonákat szállásolt be. Ez tömegessé 1944 márciusában vált, amikor a március 19-i megszállásban résztvevő, ide érkező német páncélos és páncélvadász alakulatok katonáinak kellett a nyár kezdetéig elszállásolást biztosítani. 1944 őszén pedig a Munkásotthon melletti térre egy német katonai javítórészleg települt tankok és egyéb gépjárművek javítására.

Amikor 1944 áprilisában megkezdődtek a Budapest elleni angolszász légitámadások, az éjszakai légiriadók alatt még Dorogról is láthatók voltak a fővárost támadó repülőgépekről ledobott világítótestek félelmetes fényei, amelyek szinte nappali világosságot árasztottak a szőnyegbombázásra kijelölt célokra. Ezeket nevezte a lakosság Sztalin-gyertyáknak vagy Churchill-csillárnak. Egyébként 1944 tavaszától egyre gyakrabban repültek át Dorog fölött a több száz repülőgépből álló angolszász légikötelékek, de a lakosság szerencséjére egyetlen bombát sem dobtak a településre és környékére. Az egyre gyakoribbá váló éjszakai és nappali légiriadók alatt a lakosság túlnyomó többsége - különösen kezdetben a teljes biztonságot nyújtó Reimann-altáróban - a bányaalagútban - kialakított óvóhelyre húzódott. .../...

1944 májusában a csendőrség a munkahelyükről március 19. után már elbocsájtott zsidó származású lakosokat - így a köztiszteletben álló Kamarás- és Falk-családot is - Esztergomba,,költöztette, majd onnét az Esztergomból és az esztergomi járás falvaiból összegyűjtött 535 személyt - kivéve 5 embert, akit internálótáborba hurcoltak - június 5-én vagy 6-án az esztergomi vasútállomásról Komáromba szállították, ahonnan június 13-án és 16-án indították útnak őket az auschwitzi haláltáborba. .../...

A háborúval együttjáró emberi kiszolgáltatottságról, szenvedésről 1944 szeptemberétől már a dorogi lakosság is közvetlen tapasztalatokat szerezhetett. Ekkor láthatott először éhező, emberi mivoltukból kiforgatott szovjet hadifoglyokat, akik valószínűleg az erdélyi harcok során estek német fogságba. Katonai kísérettel gyalog hajtották őket a számukra nem sok jót ígérő németországi lágerekbe. Fogságuk egyik, talán nem is a legrosszabb állomása a dorogi sporttelep lelátója volt, ahol valósággal összemarakodtak azon az élelmen, amit az együttérző lakosok a kísérő német katonák tilalma ellenére is közéjük tudtak dobni. .../...

Az 1944. október 15-i nyilas puccs és hatalomátvétel után, november 8-tól megkezdődött annak a 25000 budapesti zsidó lakosnak a nyugatra deportálása, akiket Óbudán az újlaki téglagyári gyűjtőhelyről napi 2000 fős csoportokban gyalog indítottak Ausztria felé. .../...

Útjuk Dorogon vezetett keresztül. Éjszakai szállásuk a dorogi sporttelepen volt, de a legtöbbjük számára csak a szabad ég alatt, vagy legjobb esetben a lelátón jutott hely. A leggyengébbek, legelesettebbek közül többen itt haltak meg. Néhány nagyon szerencsésnek a helyi lakosság segítségével sikerült a csodával határos módon a sporttelepről megszöknie és visszajutnia a fővárosba.

November közepe táján a budapesti Conti utcai fegyház rabjait Dorogon át hajtották nyugat felé. Itt Dorogon éjszakáztak Berberich János községi bíró mai Bécsi úti házának udvari épületében, hogy másnap tovább gyalogoljanak Új Komárom irányába. Nyergesújfaluról - a következő pihenőhelyről - sikerült több társával együtt megszöknie annak a Lupták János nevű rabnak is, aki végül is a dorogi vasútállomásról egy munkásvonaton Budapestre tudott jutni, hogy majd az illegalitásból kilépve, Kádár János néven váljék ismertté. .../...

2024.07.06.

A II világháború dorogi történetét Szabó Gyula írta meg.

A lenti linkeken a dorogimedence.hu oldalon megjelent írások olvashatók.

A II. világháború dorogi eseményei

Mennyből az angyal helyett, a front köszöntött Dorogra 1944. Karácsonyán

A háború háttere

Magyarország a II. világháborúban

A háborús évek Dorogon I-IV. rész

A háborús évek Dorogon 1944-1945 (I. rész)

A háborús évek Dorogon 1944-1945 (II. rész)

A háborús évek Dorogon 1944-1945 (III. rész)

A háborús évek Dorogon 1944-1945 (IV. rész)

Dorog ostroma I-VI. rész

Dorog ostroma 1944-1945 (I. rész)

Dorog ostroma 1944-1945 (II. rész)

Dorog ostroma 1944-1945 (III. rész)

Dorog ostroma 1944-1945 (IV. rész)

Dorog ostroma 1944-1945 (V. rész)

Dorog ostroma 1944-1945 (VI. rész)

Szólj hozzá!

Dorog Anno...városunk a távoli múltban...DVBE füzetek 4. 1993

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

2024. június 06. - Fődíszpinty

Üdv!

A lenti bejegyzés szerkesztője Kovács Tamás a Dorog Város Barátainak Egyesületének elnöke.

Dorog Anno, 4. Dorogi Füzetek: (Zrínyi Iskola)

Tisztelt olvasóink!

Hadd ajánljam figyelmetekbe a Dorogi Füzetek 4. számát, mely szintén településünk múltját mutatja be, egészen az őskortól. A füzet érdekessége, hogy tartalmát dorogi tanárok és diákjaik kutatták, dolgozták fel anno, a pilismaróti nyári táborok keretében. Szép emlékeket őrzök magam is ezekről a nyarakról. Sokan voltunk, és a felhőtlen játék, a társas élet mellet bizony bőven volt idő az értékteremtésre is, kedves tanáraink társaságában. A táborok szépírói nemcsak történelmi tényeket dolgoztak fel, hanem általuk írt, korhű történetekkel színesítették a kötetet. Kedvcsinálóként a füzet elolvasásához, néhány történetet idézek a táborozó diákok tollából.

Forrás: A dorogi Zrínyi Ilona Általános Iskola diákjai, és tanáraik tollából 1992. Dorogi értékek nyomában. Dorog: Dorog Város Barátainak Egyesülete (A bejegyzés Dorog Város Barátainak Egyesülete, és a Dorog Anno oldal együttműködésével készült. Az idézett szövegek és képek az egyesület engedélyével jelennek meg.)

"DOROGI ÉRTÉKEK NYOMÁBAN-DOROG AZ ÁRPÁD-KORBAN

A Pannoniát megszálló hun birodalom egy évszázadon belül összeomlott. A Dorog környéki lelőhelyek az AVAROK két és fél évszázados uralmának számos bizonyítékát őrzik.

A szláv népek beáramlása a VI. században indult meg a területre. Szláv eredetű helységnevek: Visegrád (magas vár), Kirva (görbe a mai Máriahalom neve), Marót (a morva nép régi magyar neve).

E területen megfordulnak az un. griffes-indás magyarok, majd a frankok is, de maradandó nyomot nem hagynak. A szlávok nyomai jobban fellelhetők a környéken.

A Dorog név eredetéről az egyik feltevés a következő: az őszláv nyelvben a drug (társ) szóból ered. Feltehető így, hogy, a Dorog szó személynév lehetett, hiszen ismeretes, hogy az Árpádok korában divatos volt a szláv nevek használata (Béla, László). Személynév volta mellett szól az is, hogy az országban több helyen előfordul szóösszetételekben is (Hajdúdorog, Nagydorog, Kisdorog, Dorogháza).

Egy másik feltevés szerint a római kereskedelmi utak kereszteződéséről kapta nevét (az Erőmű mai területén volt az utak találkozása), ilyen értelemben Dorog jelentése: út.

A honfoglalás korából Dorogról – állítólag - karperec, nyakperec és gyűrűk kerültek elő, de az esztergomi Balassa Múzeumban ezek sajnos nem azonosíthatók.

A magyarság helyzetének megszilárdulása, az államélet megindulása idején kialakuló közigazgatás írásos emlékei között már igen korán találkozunk Dorog nevével. Egy 1181-ből származó oklevél (csak hitelesített másolat maradt fenn) jelentés arról, hogy Dorog földjeit elválasztják a Szent Lázár Keresztes Barátok és az egyház földjétől. Az Árpád-korban István királytól kezdve Hunt és Pázmány lovagok birtoka volt. Majd igen korán, az uralkodót közvetlenül kiszolgáló személyzet, az udvari szakácsok birtoka. 1223-ból maradt fenn egy oklevél, amely hat magyar jobbágy és egy nemes nevét örökíti meg: BEBUS-UZ-ÁRVA - DONKA - BUDURO - BUDUROG. Dorogi vonatkozása „csak" annyi van az oklevélnek, hogy említ egy durughi nemes embert is, Rufoyn fiát, Yurk-öt (Györk).

A király, hogy uralmát megszilárdítsa, birtokadományozásokkal igyekezett magához kötni azokat, akik valamilyen szolgálatot tettek neki. Így került a helység az udvari szakácsok (X-XIII. század), majd a nyulakszigeti apácák (XIV-XV. század) birtokába. A XIV-XV. századtól az esztergomi káptalan (papok) tulajdona.

Esztergom városa elégett a tatárok elleni harcban. Minden elpusztult, amit zsákmányolni reméltek. Esztergom vára azonban ellenállt a tatár támadásnak. A várvédője, Simon ispán Bajótot kapta hősiességéért királyi adományként. A tatárok dühükben élve megsütötték az embereket, és vadul pusztították a környéket.

Hadaik Dorogra is eljutottak 1242. január 8-12 között. A helységet elpusztították. A lakosság a Pilis és a Gerecse vadonába menekült. Egy 1297. június 22-én kelt oklevélben Márton helyettes curiális bíró ítélkezik Dorog környékén elterülő, szakácsok földjének nevezett birtok határainak megállapítása végett. Márton Bíró elrendeli, hogy az esztergomi káptalan emberei a királyi megbízott, CSÉVI ANDRÁS jelenlétében az említett Dorog határait bejárják, amikor is az apácák megbízottja kiválaszthatja a földek közül azokat, amelyek az ő tulajdonukban vannak.

Egy 1228-ból való oklevélben IV. (Kun) László király kihirdeti és megerősíti az esztergomi káptalan vámjogát. Megszabja az azokkal szemben alkalmazott büntetéseket, akik akár Dorogon, akár Bánhidán áthaladva Buda vagy Pest felé el akarják kerülni Esztergomot, hogy vámfizetés alól mentesüljenek. Felsorolja az országokat, ahonnan a kereskedők járnak áruikkal: a Rajnán túlról, Franciaor- szágból, Velencéből, Bécsből, Regensburgból, ezenkívül bajorok, szászok, len- gyelek, csehek, ausztriaiak és minden Rajna körüli vidékról valók. Az áruk között említenek gyolcsot, szövőtt anyagot. Ebből arra következtethetünk, hogy Dorog fekvésénél fogva - mivel a királyi út, a főútvonal mellett feküdt-, Esztergom kapujául szolgált, oda csak Dorog érintésével lehetett bejutni. Vámszedési joga nyilván ezzel magyarázható. Az ókori hadiutat a középkorban az ide-oda vonuló, Pestre és Esztergomba tartó árusok népesítették be, és a község ezen a réven már akkor az ország idegenforgalmának tengelyébe került.

Gyűjtötte: Hyl Andrea, Koczka Katalin, Széher Edit"

Tehát kimondhatjuk, hogy településünk, már az árpád korban is kiemelt jelentőségű volt, fekvése, helyrajzi elhelyezkedése miatt.

„BETELEPÍTÉSEK- AZ ÉLET ÚJRA INDUL

A harcok lecsöndesülése (a török kiűzése-szerk.) után kezdett az elmenekült, szétszóródott lakosság visszaszivárogni. Mivel sokan elpusztultak, helyükre máshonnan is jöttek: szökött katonák, földnélküli zsellérek, vándorlegények. Az odaáramló magyarok mellett igen sok szlovák, kevés szerb, sőt német bevándorló is érkezett. Csábító volt az új települőknek ígért ingyenes föld és a háromévi adómentesség. A legigénytelenebbek a szerbek voltak, akik a maguk megszokott szegényes élet- módjához megtalálták a lehetőségeket. A legigényesebb viszont az általában sváboknak nevezett német lakosság volt, amely igen nehezen szokott bele a magyarországi életbe. A betelepülő idegenek nemcsak az elhagyott községekben ütötték fel tanyájukat, mint amilyenek Dorog, Csév vagy Dág voltak, hanem egyes, eredetileg magyar községeket is elárasztottak. Az esztergomi káptalan megtehette, hogy idegen földről szerezzen dolgos kezeket, vállalva a telepítés költségeit.

/…/

A vármegye rengeteget szenvedett a Rákóczi-szabadságharc alatt. Esztergom vára többször gazdát cserélt. 1705-ben rövid időre elfoglalták a kurucok, de Starhemberg császári fővezér hamarosan visszavette. Kuckländer báró, a vár parancsnoka ekkor Süttő, Dorog és Nyergesújfalu német lakosait a várba hajtatta és harcolni kényszerítette. Ebben a harcban sokan elpusztultak. A községek - köztük Dorog is ismét elnéptelenedtek.

A Rákóczi-szabadságharc után a császár az államháztartás költségeinek elő- teremtésére természetesen az adóztatás megszervezéséhez látott. Az adót a vár- megyékre vetették ki, meghatározott összegben, a vármegyék pedig az adóképességnek megfelelően minden egyes háztartás teherbírásához mérten osz- tották fel az adót. A nemességet és a nemesi birtokot nem vették fel az összeírásba. Így tudhatjuk meg, hogy Dorogon az 1715-ben nyilvántartott 35 jobbágycsalád közt 10 magyar nevű volt. Már Buda felszabadítása után egy évvel a magyaror- szági élet megindítására megalakított bizottság benépesítési rendeletet adott ki, amelyben a birodalom lakosságát Magyarországra való megtelepedésre szólítják fel. A beköltözésre jelentkezőket útlevéllel látták el, amelyben teljes személyle- írást, sőt a ruházatot is feltüntették. Ezeket az útleveleket Bécsben vagy Pozsony- ban le kellett adniok, itt csoportokba szervezve indították el a bevándorlókat a birtokokra. A Dorogra került családok bajor eredetűek. És most szólaljon meg a korabeli kiváló történetíró, Bél Mátyás. Az Esztergom vármegyéről 1730-ban kiadott monográfiájában a következőket jegyzi fel: „Az esztergomi járás termőföldje elég gyenge, köves, megmunkálása sok fárad- ságot igényel. Sokszor háromszori szántással, trágyázással kell művelni. - Dorog ekkor az esztergomi káptalan uradalmához tartozik, 12 évvel ezelőtt német lakosokat telepítettek ide, és a káptalan templommal is ellátta. A falu szegény, van postaállomása és vendégfogadója."

Településünk az évszázadok folyamán többször elpusztíttatott és újjáépíttetett, így hát Dorogra a mikszáthi gondolat nem áll: „a nagy viharok kidöntik a hatalmas szálfákat, elpusztítják az erdőket, de a kis füvek felett érintetlenül vonulnak el."

Gyűjtötte: Széher Edit, Hyl Andrea, Décsei Marcell, Kordik Gergő"

Ahogy a történet is mutatja, sajnos településünket nem kerültékkel országunk történelmének nagy viharai, azonban a békeidőknek, és a betelepítéseknek köszönhetően mindig visszatért az élet.

A kiemelt fejezetek publikálóin kívül feltétlenül meg kell említenem a füzeten dolgozó többi diák nevét (remélve, hogy nem hagytam ki senkit): Pergel Katalin, Solymos Borbála, Bali István, Kovács József, Bende Klára, Palkó Eszter, Torma Andrea, Szurdi Beáta, Börcsök Bernadett, Tihanyi Erzsébet, Puksa Edit, Fonyódi Emese, Gál Edit, Rácz Éva, Schuszter Szilvia, Tanka Edit, Bona Ágnes, Láng Beáta, Tihanyi Anikó, Kovács Klára, Tóth Gergely, Széher András, Péceli Mihály, Reményi Rita, Zink Lívia, Palkó Dóra, Bessenyei Tamás, Herhoff Viktória, Kelenföldi Adrienn, Perger Ágnes, Gajdos Ágnes, Gajdos Zsuzsanna, Szabó Zsolt, Hajduk Szilvia, Szászvári Gabriella, Bergovec Tamás, Budai Lajos, Rosz Péter, Kárász Andrea, Mauterer Szilvia.

Külön szeretném kiemelni a Zrínyi Ilona Általános Iskola tanárait, akik időt és energiát nem kímélve segítették diákjaik munkáját, hogy elkészülhessen ez a füzet, mely méltó emléket állít településünk múltjának: Csoportvezetők: riporterek: Dankó József, szépírók: Kovács Lajos, történészek: Ködös Endre, németesek: Dankóné Tamási Bernadett, képzőművészek: Gordosné Végh Éva, fafaragók Dr. Kovács József, természetkutatók Sinka Mihály, Sinkáné Kéri Mária és Palkóné Keszthelyi Klára, valamint a táborvezetők: Csiszár Andrea, Bihari Mónika

2024.04.26.

Szólj hozzá!

Dorog Anno...a dorogi németség története DVBE füzetek 3. 1992

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

2024. április 19. - Fődíszpinty

Üdv!

Egyszer volt…a dorogi németség története…

Bár nagyon szerettem és a mai napig szeretem a történelmet, mégis el kellet telni vagy 40 évnek az életemből, hogy Dorog történelmével mélyebben megismerkedjek. Szerintem nagy hiányossága a közoktatásnak, hogy a helyismeret nem kap elég nagy szerepet a gyerekek oktatásában. Persze biztos vannak olyan pedagógusok, aki elhivatottságból foglalkoznak ezzel, de ennek jó lenne, ha a tantervben lehetne hangsúlyos helye. Micsoda identitásképző erő lehetne!

Találkoztam már a német betelepülők történetével, de Pick József munkája 1992-ből közérthetően foglalja össze és helyezi történelmi kontextusba az eseményeket. Ez alapján, akit érdekel a téma, elkezdheti megkeresni azokat a forrásokat melyekből a történet mélyebb rétegeit is megismerheti.

A lenti forrást két részben olvashatjátok. 1696-1887-ig az első részben, valamint külön a XX. század történetét 1992-ig.

Forrás: Dorogi Füzetek 3. 1992 PickJózsef: A dorogi németség rövid története

(A füzet a könyvtárban helyben olvasható!)

„Sokáig vártam arra, hogy nálam illetékesebb személy írja meg a Dorogon és környékén lakó németek történetét. Lassan megindult valami, mert elkészült a csolnoki, a táti történet. Dorogon a németség elérte létének a 24. óráját, és ha nem teszünk sürgősen érte valamit, már késő lesz. …/…

És most, hogy az emlékeket összegyűjtöttem, zavarban vagyok, hogy a terjedelem szűke miatt mit hagyjak ki. Hiszen ez a ma 800 éves város 400 évvel ezelőtt teljesen elpusztult, és a német telepesek keltették életre, szorgos munkájukkal tették virágzóvá, és így lett 120 lakosból 12.000. Sok szép népi hagyományát, vallási ünnepekhez fűződő szokását a II. világháborúig megőrizte. Sajnos az elmúlt 40 év e hagyományoknak nem használt, olyannyira, hogy a tárgyi és írásos emlékeket sokan megsemmisítették, sőt még ma is félnek elővenni. Mindezek dacára nekifogtam és remélem, hogy e kis munkám bátorságot ad és öntudatra ébreszti a még élő dorogi németeket, illetve azok leszármazottjait. Rádöbbenti őket arra, hogy e nép hagyományait, nyelvét és kultúráját ápolni kell, és össze kell fogni, mert különben minden elvész. Hogyan tudunk unokáink szemébe nézni, ha felteszik a kérdést, hogy engem miért hívnak Schmidtnek, Wechnek, Pflugernek vagy Bauernek?

Mily siralmas volt a falu képe még 1696-ban is, arról a mondott évben eszközölt adóösszeírás kézzelfogható bizonyságot nyújt. A fenti évben Huszár Imre és Beniczky Gábor a felesküdött megyei dictatorok, vagyis összeírók, a jobbágyság vagyoni állapotát faluról falura menve lajstromba iktatták, ez összeírás alapján történt az adórovás (dica). A bevallást a falusi bírák és esküdtek teljesítették, és pedig letett esküjük alapján, s ezt írják:

””Dorog falu az esztergomi káptalan birtoka, egy vagy két év óta svábok szállták meg. A birtokon kívül 12 házban laknak, és mivel nincs elég igavonó barmuk, csak 36 mérős földet művelnek.””

De nézzük a kort, hogyan is kerültek Magyarországra német telepesek. A nádor több ízben írt Lipót császárnak: "maholnap puszta országban csak erdők és sziklák között fog uralkodni". Budától Eszékig lakatlan erdő terült el. Kalocsán csupán 100 ház állott fenn, és a három dunántúli vármegyében nem élt több 3.000 embernél.

1686. októberében egyenesen a bécsi udvarnál Eszterházy Pál, a nádor tett lépéseket azért, mégpedig sikerrel, hogy Süttő, Piszke, Lábatlan, Nyergesújfalu, Tát, Mogyorósbánya, Dorog, Csolnok, Kirva (Máriahalom) faluk német telepeseket nyertek 1694-ben.

A bécsi kormány tehát az elhagyott vidékre nagyszámú német és szerb gyarmatosítót telepített, kiknek ötévi adómentességet és ingyen telket ígért. Jöttek is sokan a felhívásra.

…/… Valamennyien katolikusok voltak.

Itt kell megemlíteni Jakob Bleyer: "Neues Heimat” című könyvét (1921. BP. gótbetűs). E könyv foglalkozik a Buda környéki és a Duna partjára betelepült németek (svábság) múltjával. Levelezés formában írja le, hogy az Óhaza (Vaterland) mely tájairól származnak, hogyan szereztek tudomást a lehetőségről, a táborozás körülményeiről, illetve honnan indultak el az újhazába. A gyülekezőhely Ingolstadtban volt.

és jöttek: Schtabachertal, Württenberg, Swarzwald, lammertal, Aecker- und wiesen der Schwarzwald, Schwagel vidékéről.

A behajózásnál segítette őket az ingolstadti ferences kolostor főapátja: Vater Kuardias. A leírás szerint csak földművesek és famunkások jöttek gyalog és kocsikon. Miután behajózták őket Ingolstadtban, először csak Bécsig jöttek, ott az okmányok elintézése után ereszkedtek le a Dunán egész Nyergesújfaluig, és ott hajóztak ki. …/…

Ez volt az első csoport, de ezekre igen keserves sors várt. Az akkor fellobbant Rákóczi szabadságharc miatt az átvonuló hadak mindenükből kiforgatták őket. A falvak lakosságát először a nyergesi sánc ásásához hajtották ki, és aki ott a váratlan császári támadásnál életben maradt (Süttő, Dorog és Németszőgyén lakosait), 1709-ben a császáriak az esztergomi vár őrségébe kényszerítették. És végül, aki még ezt is túlélte, azt az 1709-11-es pestisjárvány vitte el.

A második hullámban jövők már szerencsésebb állapotokat találtak megyénkben.

Míg az első csoporttal csak 12 család érkezett Dorogra, addig a második csoporttal 41 család.

Mindez 1712-16 között történt. …/…

1715-ben 25 német és 10 magyar család élt Dorogon. 1720-ban már csak németek lakják, 29 család. A magyarok elköltöztek. Ekkor Dorog lakóinak száma 184 fő. Az első fatemplomot 1701-ben építik közadakozásból, de ez 1710-ben a hadak átvonulásakor elpusztul. 1730-ban plébániát szerveznek, és 1732-ben elhatározzák a templom építését. 1735-ben fatornyú templomot szentelnek Szt. József tiszteletére. Ekkor Dorog a Káptalanhoz tartozott. Egy kovácsa volt a falunak.

Az új hazában élő családok gyarapodásának híre hamar eljutott az Óhazába, és 1741-42-ben megérkezett a harmadik hullám. E csoporttal már tehetősebbek érkeztek, mert nagy összegű kauciót kellett letenni, melyet csak később kaptak vissza, miután biztos volt letelepedésük.

A falu lakóinak száma 1755-ben már 354-re gyarapodott, és ezidőtől kezdve a falu fejlődéséről pontos képet kapunk az egyházi vizitációs jegyzőkönyvekből, melyek részleteire még más fejezetben visszatérek.

Dorog község Urbáriuma 1768-ban felsorol neveket, melyek mindmáig megtalálhatók: Pfluger, Krempf, Kampfl, Locher, Pohner, Koller, Wech, Berberich, Lieb, Huber, Perl, Janoshitz.

A 18. században e családok gyarapodásnak indultak, amit bizonyítanak a különféle adó- és egyéb császári rendeletre történő összeírások, melyek szép számmal megtalálhatók a megyei levéltárban. A lakosság többszörösére nőtt, ezzel együtt az állatállomány is gyarapodott …/…

A dorogi németség a XVIII. és XIX. században

A Monarchia kezdeti kedvezményei éreztették hatásukat, és szépen gyarapodtak a még fiatal német falvak. Az uralkodó elérkezettnek látta az időt, hogy a falvaktól adót is lásson, és hogy ezt ki lehessen vetni, gyakran vették számba úgy a lakosságot, mint a jószágot. Ezért ez időkből igen sok ilyen irat maradt ránk, mely név szerint is és falunként is részletesen felsorol mindent, és pontosan meghatározza a fizetendő adót. Dorog soha nem tartozott a gazdag falvak közé….

A mindenkor megválasztott bíró felelt a falu rendjéért, és döntött vitás dolgokban. A jegyző (jurátus) készítette a hivatalos iratokat, jelentéseket, határbejárásokat. A hivatalos nyelv a latin volt, mely később magyarra változott, de a 48-as szabadságharc után német lett. Mária Terézia urbáriuma pontosan meghatározta a Monarchia összes helységének működési rendjét, kiegészítve a helyi viszonyokra. Az oktatás az iskolákban német nyelven folyt, de tanítottak magyarul is.A prédikáció a német lakosságnak németül folyt. Az egyházi levelezés nyelve a latin volt, melyet a német váltott fel, és csak az 1867-es kiegyezés után lett magyarrá.

Dorog fejlődése, illetve kiépülése a szén megtalálásával, illetve a dorogi mezők feltárásával kezdődött a század vége felé.

1894. június 10-én az Esztergom és Vidéke így ír:

"Dorogh Község vagyonosodása: Mióta e szomszédos német falu határában megkezdték a rendes szénaknázást, a kültelekkel bíró lakosok pénzügyi viszonyai általában kedvezőnek mondhatók. Nemcsak évi adójukat födözhetik rendesen, hanem házi szükségletre is szépen jut. Ugyanis minden kiaknázott m.mázsa szén után 2 krajcárt fizet a bányatársulat a községnek, s ezen összeget negyedévenként birtokaránylag osztják ki a gazdák között. A legtöbb telekkel bíró gazdák körülbelül évi 150-200 forintot kapnak"

E tény tette az amúgy szegény falut gazdaggá. Ekkor tűntek el a szalmatetők (no meg az 1866-os tűzvészben, ahol 32 ház égett le). Ekkor épültek a fönt zárt udvaros nagy házai, és ekkor sikerült új földekkel gyarapítani a családi birtokot. Itt kell megemlíteni: a múlt század vége felé az épülő kolóniába telepített bányászok közt is voltak németek, kik a Baranyából és a csehekkel Böhmen-ből (Csehországból) érkeztek Dorogra.

Az iparosok - kereskedők is a szomszédos gazdagabb német falvakból érkeztek (Zsámbék, Tát, Nyerges). Őket is az ipar, valamint a pénz vonzotta Dorogra. Ekkor még a közlekedési eszköz a postakocsi volt, és a dorogi Nagyvendéglőben volt a lóváltó állomás is. Itt ágazott el a felvidéki járat Léva felé. A századfordulóra megépült vasút felváltotta a több mint 250 évig működő rendszert.

1767-től 1775-ig épült a mai barokk templom faragott kőlépcsőkkel, kerítéssel, szép harangtoronnyal, kórussal. Révay Antal püspök szentelte fel. Ugyancsak ekkor szentelik fel a mai helyén az új temetőt.

Ha átnézzük a plébánián lévő anyakönyveket, látjuk, hogy 1735-1843-ig latin, 1843-1858-ig magyar, 1758-1887-ig latin, 1887-től magyar nyelvűek.”

A bejegyzés Dorog Város Barátainak Egyesülete és a Dorog Anno oldal együttműködésében készült. Az idézett szövegek és képek az egyesület engedélyével jelennek meg.

Osztogatni szabad és meg is köszönöm!

2024.04.19.

Szólj hozzá!

Dorog Anno....életképek a régmúltból...DVBE füzetek 2. 1990

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

2024. március 08. - Fődíszpinty

Üdv!

A lenti bejegyzés szerkesztője Kovács Tamás a Dorog Város Barátainak Egyesületének elnöke.

Kedves olvasók!

Ha azt mondjuk Dorog anno, akkor bizony a DVBE gondozásában kiadott második füzetünk maga a Dorog Anno. Majd száz évvel ezelőttre, városunk 1930-as éveibe repít vissza minket. Azokat az időket, hagyományokat eleveníti fel, mikor még településünk egy apró, főként svábok lakta pici falu volt, a maga sajátos hangulatával. Fogadjátok szeretettel múltunk e mára már nagyrészt elfeledett történelmének részletét, Tisovszki Zsuzsanna tollából, szemszögéből.

Forrás: Tisovszki, Zs., 1991. Dorogi néphagyományok. Dorog: Dorog Város Barátainak Egyesülete.

(A bejegyzés Dorog Város Barátainak Egyesülete, és a Dorog Anno oldal együttműködésével készült. Az idézett szövegek és képek az egyesület engedélyével jelennek meg.)

DOROGI NÉPHAGYOMÁNYOK (részletek)

Szerző: Tisovszki Zsuzsanna

„1. A falu képe a század elején

Dorog, kisközség az Esztergom-füzitői vasútvonal mellett, 298 házzal és 1966 lakossal, akik közül 1369 német, 477 magyar és 55 tót anyanyelvű. Vallásra nézve túlnyomóan római katholikusok. Határa 2002 kat.hold. A Hunt-Pázmán nemzetség Ősi birtoka, melyet 1287-ben az e nemzetségből származott Pázmán fia, Lampert és ennek fia, Kázmér, az esztergomi káptalannak adtak cserébe, de az nem élvezhette e javakat békében, mert IV. László uralkodása alatt a Csák nemzetbeli Márk fia, István azokat hatalmasul elfoglalta, Venczel cseh király pedig az 1304. évi betörése alkalmával, a káptalantól a helységre vonatkozó adománylevelet is elrabolta. A káptalan 1307-ben tiltakozik a Csákok foglalása ellen.

Csák Máté hatalmának megtörése után ismét visszanyerte Dorog helységet, melynek birtokában Albert király 1439-ben megerősítette . A török világban elpusztult. Az 1696-iki összeírás szerint, sváb lakosai csak néhány évvel ezelőtt telepedtek le. 1715-ben újabb sváb telepesek érkeztek a községbe. Az iskolamesterről már 1728-ban van említés. Plébániáját 1730-ban állították fel. 1848-ig az esztergomi főkáptalan földesurasága alá tartozott. Most nagyobb birtokosa nincsen. Róm. kath. temploma 1735-ben épült. A község határa hajdan a rómaiak temetkező helyéül szolgált. Ezt az ott kiásott leletek tanúsítják, melyek a budapesti és az esztergomi múzeumokba kerültek.

/.../ Határában barnaszén bányák is vannak. Hozzátartoznak Árpád-bánya, Dorogi puszta, Óbánya és Újbánya. Van körjegyzősége, postája, távíró- és vasútállomása.

Manapság Dorog lakosainak a száma 13400 (1989. januári adat). Túlnyomórészt magyarok - a környező községekből való betelepülések és nem kis részt a németek II. világháborút követő kitelepítésének "köszönhetően".

A század első felében a községben javarészt svábok, foglalkozást tekintve pedig bányászok laktak. Az iparos és paraszt réteg is számottevő még ekkor.

A két legnagyobb kocsma is "magában hordozta" a foglalkozás szerinti elkülönülést:

A bányászok és iparosok a Perl - vendéglőt tekintették sajátjuknak (a volt "Technika-háza" - nemrégiben bontották le), a parasztok, gazdák pedig a Berberich - vendéglőbe jártak (a Perl-vendéglő mellett volt). Az Eiler (majd Hoffman), Puchner és Vitéz Dorogi vendéglőjében foglalkozásra való tekintet nélkül mindenki járhatott.

Svábok és magyarok békében éltek egymással.

A dorogi sváb máshonnan is házasodhatott, könnyen tehette, mivel a környező községek (Leányvár, Piliscsaba, Pilisvörösvár, Pilisszentiván, Tát, Süttő, Nyergesújfalu, Tarján) döntően sváb lakosságúak voltak.

Ha mégis sváb-magyar esküvő jött létre, mindkét fél befogadta a más nemzetiségű vőt vagy fiatalasszonyt és annak rokonságát.

Gondterheltebb volt a módosabb parasztgazdák és a szegényebb bányászok kapcsolata. A parasztgazdák foglalkoztattak bányászokat, bányászasszonyokat napszámosként, de azt nemigen szerették, ha bányász kérő jelentkezett a házuknál, vagy bányász leányát kellett befogadniuk menyüknek. "Meztelen bányászok!" - jegyezte meg egy módos parasztgazda és felesége, mikor lányukhoz bányászlegények jöttek húsvétkor locsolkodni. Bosszúból nem is vitték azt a lányt táncba a legények a legközelebbi kocsmai táncmulatságon, akármilyen tehetős is volt - a legények összetartottak, és elégtételt vettek a bányászfiúk sérelmén.

A svábok nagyon szerették (szeretik ma is) a vigalmakat, bálokat - nagyokat mulattak annak idején, és jókedvükkel, élvezetes dalaikkal körükbe vonták a magyarokat is, akik szívesen részt vettek a fergeteges táncokban, mulatságokban.

A két böjti időszak kivételével (az adventi és a húsvét előtti nagyböjt) minden második vasárnap kocsmai bálokat rendeztek a legények, melyeken ott volt a helye a svábnak, magyarnak, idősebbnek, fiatalnak egyaránt.

2. Kalendáris és gazdasági szokások

Az esztendő ünnepeit végigtekintve látni fogjuk, hogy gazdagon sorjáznak az egyházi ünnepek, a vallásos áhítat alkalmai, de az ilyenkor illő komolyság, fegyelem ellentételezéséül a világi jeles napok vigalommal, bő humorú szokásokkal fejeződnek be legtöbbször.

A társasélet alkalmai (fosztók, bálok stb.) pedig egyértelműen a napi, heti fáradságos munka jutalmaiként szerepelnek bőségesen a dorogiak hagyományában.

Ezt követően bepillantunk az emberi élet sorsfordító ünnepeibe (születés, házasság, halál), és végül megtudhatunk valamit a régi dorogi hiedelmekről, népi gyógymódokról.”

Az ország számos településéhez hasonlóan Dorogon is hagyományosak voltak az állami és egyházi ünnepek, melyeket gyakran helyi szokásokkal gazdagítottak. Nem is sorolom fel az összes ismert népszokást, egyet mégis kiemelnék a füzetből, érzékeltetve vele a helyi szokások "érdekes" hangulatát.

„Asszonyfarsang

A farsang keddjét így hát a lányok, asszonyok igyekeztek minél több mókával, szórakozással eltölteni, hogy utoljára jót mulathassanak a nagyböjt előtt. Kora délután az asszonyok, lányok kivonultak valamelyikőjük pincéjéhez.

Az Árpád utca végig pince volt - emlékezik vissza Sasvári Jakabné -, mindenkinek volt szőlője. Délután kimentek, vittek süteményt, mindent. Ameddig kedvük volt, kint maradtak ameddig be nem rúgtak! Oda férfi nem mehetett. Néha azért csak bevetődött egy-egy férfi, lánynak öltözve! Persze rájöttek, hogy férfi, azt levetkőztették! Naná! Aztán megmazsolázták kicsit!

/…/

Utószó

Az ezen írásomban összegyűjtött adatok a század eleje, még inkább a harmincas évek (békebeli) népéletének dokumentumai. Ezután a sorsfordító és kegyetlen, háborús esztendők, valamint az ötvenes évek népellenes politikája szinte "írmagját" sem hagyta meg az emlékekben szerencsére még élő népszokásoknak.

Dorognak különösen nehéz sors jutott osztályrészül: néphagyományai gyors felszámolódásához nem kis mértékben az is hozzájárult, hogy régi faluképét '45 óta, sőt az utóbbi években rohamléptekben számolják fel. Mint iparvidék, a szocialista városfejlesztés áldozatául esett ez az egykor kedves, kis

sváb falu is. A lakosság felbomlott, sokan elmenekülnek a szennyezett, "ipari" levegő miatt, és idegenek települnek be a "bányász kolónia" helyére épített panel épületekbe.

Gyermekkorom egykori életterei sorra felszámolódnak: betonjárda és emeletes ház áll nagyanyámék kis háza, kertje helyén ("Új kolónia" volt a neve). Az iskolába menve pedig annak idején az "öreg kolónia" kis kertes házai előtt jártam el nap mint nap. Mára ez is pusztaság lett, utolsó tégláit hordják szét a "guberálók". Újabb paneleket emelnek, és betelepülők jönnek.

A régi dorogiaknak ajánlom írásom, megköszönve e helyen is segítségüket - de az új lakosoknak is érdemes megtudniuk, milyen volt a dorogi múlt, mennyire színes társasági élet folyt itt. Talán még nem késő a feleleveníthető, szép szokásokat, összejöveteli alkalmakat felfrissíteni, korunk kihűlő emberi kapcsolatait felmelegíteni általuk.

Dorog, 1990-91.”

2024.03.08.

Szólj hozzá!

Dorog Anno...hol volt Ódorog?

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

2024. március 06. - Fődíszpinty

Üdv!

Egyszer volt...Ódorog

Amennyiben Dorog történetéről beszélünk kikerülhetetlen az itt zajló bányászat történetének megismerése. .

Egyértelműen látható a XIX. századi kataszteri térképen, hogy a kéktúra útvonalán Csolnok felé haladva, az utolsó romos épület után az út két oldalán, egy majd 60 épületből álló település volt.Forrás: arcanum.hu

Kicsit betérve az erdőbe még felfedezhetőek ezeknek a házaknak a nyomai...

Ami a szerintem érdekes, hogy Pl. az OSM térkép az Ódorog néven illetet területet más helyre kontkértan Csolnok belterületére teszi:

Hantken Miksa: Az esztergomi barnaszénterület földtani viszonyai, 1870

"A doroghi Bányavölgy, mely Dorogh falu keleti végétől kezdve a csolnoki Kőszikla (Henrik-hegy)felé húzódik. Annak egy ágazata a doroghi Kőszikla mellett a tokodi határ felé terjeszkedik. (Ez lesz majd az Ó-tokod bányatelep, melyet a tokodi bejegyzéseknél tárgyalunk). A doroghi Bánya völgyben létezik a doroghi bánya... A doroghi szénbánya a csolnoki Kőszikla északi oldalán fekszik. Az itteni széntelepek felfedezője egy doroghi erdőkerülő volt, ki 1850-ben azoknak kibúvásaira véletlenül akadt. Ezen bányánál az eocén rétegek teljesen fedvék részint lösz,részint oligocen rétegek által. A széntelep körülbelül 200 ölnyi hosszúságban van feltárva s mindkét végén vetődések által megszakítva. Csak egy széntelep míveltetik, melynek vastagsága 3-4 öl. A doroghi tárnában, mely 1851-1852-ben előállíttatott, a következő rétegsorozat van kiképződve...."

A lenti bejegyzésben a terület bányászatáról olvashattok:

Bányászat történelem 37. Dorog, Henrik-akna 1850-1902

2024.03.06

Szólj hozzá!

Dorog Anno....A dorogi posta története 1720-1983 DVBE füzetek 1. 1990

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

2024. március 03. - Fődíszpinty

Üdv!

Egyszer volt…egy lóváltó állomás 1720-1896-ig mai Hősök terén…

Hogyan és mennyi idő alatt lehetett eljutni Budáról Bécsbe?

"Hetente háromszor gyorskocsi szállította az utasokat Budáról Bécsbe Győrön át és vissza, amely 30-31 órás utazást jelentett akkoriban. Az utazó kocsik a postaépületeknél álltak meg." (gyoriszalon.hu)

A posta története:

Forrás: Dorogi Füzetek 1990. 1.szám

(A bejegyzés Dorog Város Barátainak Egyesülete és a Dorog Anno oldal együttműködésében készült. Az idézett szövegek és képek az egyesület engedélyével jelennek meg.)

DOROGI POSTA TÖRTÉNETE (részletek)

Szerző: Pick József

„A magyarországi posta története még a mohácsi vész utáni időkig nyúlik vissza. Természetesen az előtti időkben is leveleztek, de ezeket futárok közvetítették.”

„A posta is mint egyéb számos közügy az udvar gondoskodása alatt álló országok területén a felállított kamara igazgatóságokra, prefektúrákra volt bízva. A postamesterek innen kapták fizetésüket. Az a körülmény, hogy a postamesterek közt magyar nyelvű alig fordult elő, valószínűvé teszi, hogy a posták első berendezkedése a királyi területen, osztrák minta szerint történt. Rendes fizetésüket abban az arányban kapták a kincstártól, ahány lovat tartottak szolgálatra. Jövedelmük abból állott, ami a levelek és utazások díjából befolyt.”

„Dorognak már 1720-ban volt postamestere és 1723-ban ölték meg. Sírköve még ma is megtalálható a városi templom falába beleépítve. Neve Chapion György és 38 évet élt. 1755-ben is volt postamestere Dorognak és már a lóváltó állomása szerepel a korabeli kalendáriumok menetrendjében. 1768 és 1785 között Zsitvay Ferenc volt a postamester, bő gyermekáldással. Az 1771-es menetrend szerint Dorogról indultak Léván keresztül a felvidéki postakocsi járatok.

Az 1788-as népszámlálástól már a házakat számmal látják el, ami a címzést könnyíti.

1784-ben a Törökországba kinevezett angol követ utazik át Dorogon és káplánja James Dalloway részletesen beszámol az úton látottakról, az emberekről, a falvakról. 1808-ban Dorogon a postakiadó Knihár Ferenc volt. 1834-ig Medveczky Ádám a postamester, róla és családjáról több feljegyzés maradt fenn. 1834-ben az új postamester Skaczel János, kinek felesége Karaschek Katalin Köhnigrätzből származik. 1896-ban Dorogot és környékét bekötik a telegráf hálózatba.

1896-ban az Esztergom - Dorog - Budapest közötti vasút átadásával megszűnt a postakocsi járat, így a posta épület mint nagyvendéglő működik tovább. Az új posta épület a főúton a mai Sztraka ház helyén volt. A postamester ekkor Rácz Alfonz, ezután a posta a Wagensommer házba költözött, vezetője ekkor 1920-ban Gotthardné lett. Ő költöztette le a postát a vasút melletti sorompónál levő első házba, ahol 1926-ig működött, majd a főúton elkészült Pick Márton háza, itt foglalta el a helyét az új postahivatal, és még mindig Gotthardné a postamester. De nem sokáig, mert őt Kovács József követi. A 30-as években Földi András lett a postamester és ő maradt 1957-ig. Földi nyugdíjazása után Hidvégi Ferenc vette át a postamesterséget. 1957-ben megszüntették az elavult telefonközpontot, és 1968. február 16-án a Szalczinger házban egy új 200 vonalas távbeszélő központot építettek ki, melynek vezetője Balázs Irén és további 14 fő dolgozott a központban.

A posta átvette a hírlap terjesztést. A hivatal pultjait korszerű ablakos rendszerre alakították át.

1967-ben áttértek a vonatpostáról a gépjárműszállításra. A létszámot is feltöltötték, mivel Dorog területe négyszeresére nőtt. A régi postást Patkóczy Gyula bácsit nyugdíjazták és új női postásokat vettek fel, kik már a folyóiratokat is házhoz hordták. Felállítottak egy új hírlap árusító pavilont is a városközpontban. Az új lakótelepek felépülésével szükségessé vált még egy postahivatal létesítése a Hám Kálmán lakótelepen.

A főhivatalban postafiók-rendszert is bevezettek általában üzemek részére. 1988-ban beindult az új távbeszélő program és új telefonfülkéket létesítettek városszerte. Megszűntetve a régi központot, a posta udvarában egy modern konténer automata központot adtak át és ezzel Dorogot bekapcsolták az országos crossbar rendszerbe. A postamester 1983-tól Pénzes Béláné.”

Osztogatni szabad és meg is köszönjük!

2023.03.03.

Szólj hozzá!