Forrás: A dorogi Zrínyi Ilona Általános Iskola diákjai, és tanáraik tollából 1992. Dorogi értékek nyomában. Dorog: Dorog Város Barátainak Egyesülete (A bejegyzés Dorog Város Barátainak Egyesülete, és a Dorog Anno oldal együttműködésével készült. Az idézett szövegek és képek az egyesület engedélyével jelennek meg.)

"DOROGI ÉRTÉKEK NYOMÁBAN-DOROG AZ ÁRPÁD-KORBAN

A Pannoniát megszálló hun birodalom egy évszázadon belül összeomlott. A Dorog környéki lelőhelyek az AVAROK két és fél évszázados uralmának számos bizonyítékát őrzik.

A szláv népek beáramlása a VI. században indult meg a területre. Szláv eredetű helységnevek: Visegrád (magas vár), Kirva (görbe a mai Máriahalom neve), Marót (a morva nép régi magyar neve).

E területen megfordulnak az un. griffes-indás magyarok, majd a frankok is, de maradandó nyomot nem hagynak. A szlávok nyomai jobban fellelhetők a környéken.

A Dorog név eredetéről az egyik feltevés a következő: az őszláv nyelvben a drug (társ) szóból ered. Feltehető így, hogy, a Dorog szó személynév lehetett, hiszen ismeretes, hogy az Árpádok korában divatos volt a szláv nevek használata (Béla, László). Személynév volta mellett szól az is, hogy az országban több helyen előfordul szóösszetételekben is (Hajdúdorog, Nagydorog, Kisdorog, Dorogháza).

Egy másik feltevés szerint a római kereskedelmi utak kereszteződéséről kapta nevét (az Erőmű mai területén volt az utak találkozása), ilyen értelemben Dorog jelentése: út.

A honfoglalás korából Dorogról – állítólag - karperec, nyakperec és gyűrűk kerültek elő, de az esztergomi Balassa Múzeumban ezek sajnos nem azonosíthatók.

A magyarság helyzetének megszilárdulása, az államélet megindulása idején kialakuló közigazgatás írásos emlékei között már igen korán találkozunk Dorog nevével. Egy 1181-ből származó oklevél (csak hitelesített másolat maradt fenn) jelentés arról, hogy Dorog földjeit elválasztják a Szent Lázár Keresztes Barátok és az egyház földjétől. Az Árpád-korban István királytól kezdve Hunt és Pázmány lovagok birtoka volt. Majd igen korán, az uralkodót közvetlenül kiszolgáló személyzet, az udvari szakácsok birtoka. 1223-ból maradt fenn egy oklevél, amely hat magyar jobbágy és egy nemes nevét örökíti meg: BEBUS-UZ-ÁRVA - DONKA - BUDURO - BUDUROG. Dorogi vonatkozása „csak" annyi van az oklevélnek, hogy említ egy durughi nemes embert is, Rufoyn fiát, Yurk-öt (Györk).

A király, hogy uralmát megszilárdítsa, birtokadományozásokkal igyekezett magához kötni azokat, akik valamilyen szolgálatot tettek neki. Így került a helység az udvari szakácsok (X-XIII. század), majd a nyulakszigeti apácák (XIV-XV. század) birtokába. A XIV-XV. századtól az esztergomi káptalan (papok) tulajdona.

Esztergom városa elégett a tatárok elleni harcban. Minden elpusztult, amit zsákmányolni reméltek. Esztergom vára azonban ellenállt a tatár támadásnak. A várvédője, Simon ispán Bajótot kapta hősiességéért királyi adományként. A tatárok dühükben élve megsütötték az embereket, és vadul pusztították a környéket.

Hadaik Dorogra is eljutottak 1242. január 8-12 között. A helységet elpusztították. A lakosság a Pilis és a Gerecse vadonába menekült. Egy 1297. június 22-én kelt oklevélben Márton helyettes curiális bíró ítélkezik Dorog környékén elterülő, szakácsok földjének nevezett birtok határainak megállapítása végett. Márton Bíró elrendeli, hogy az esztergomi káptalan emberei a királyi megbízott, CSÉVI ANDRÁS jelenlétében az említett Dorog határait bejárják, amikor is az apácák megbízottja kiválaszthatja a földek közül azokat, amelyek az ő tulajdonukban vannak.

Egy 1228-ból való oklevélben IV. (Kun) László király kihirdeti és megerősíti az esztergomi káptalan vámjogát. Megszabja az azokkal szemben alkalmazott büntetéseket, akik akár Dorogon, akár Bánhidán áthaladva Buda vagy Pest felé el akarják kerülni Esztergomot, hogy vámfizetés alól mentesüljenek. Felsorolja az országokat, ahonnan a kereskedők járnak áruikkal: a Rajnán túlról, Franciaor- szágból, Velencéből, Bécsből, Regensburgból, ezenkívül bajorok, szászok, len- gyelek, csehek, ausztriaiak és minden Rajna körüli vidékról valók. Az áruk között említenek gyolcsot, szövőtt anyagot. Ebből arra következtethetünk, hogy Dorog fekvésénél fogva - mivel a királyi út, a főútvonal mellett feküdt-, Esztergom kapujául szolgált, oda csak Dorog érintésével lehetett bejutni. Vámszedési joga nyilván ezzel magyarázható. Az ókori hadiutat a középkorban az ide-oda vonuló, Pestre és Esztergomba tartó árusok népesítették be, és a község ezen a réven már akkor az ország idegenforgalmának tengelyébe került.

Gyűjtötte: Hyl Andrea, Koczka Katalin, Széher Edit"

Tehát kimondhatjuk, hogy településünk, már az árpád korban is kiemelt jelentőségű volt, fekvése, helyrajzi elhelyezkedése miatt.

„BETELEPÍTÉSEK- AZ ÉLET ÚJRA INDUL

A harcok lecsöndesülése (a török kiűzése-szerk.) után kezdett az elmenekült, szétszóródott lakosság visszaszivárogni. Mivel sokan elpusztultak, helyükre máshonnan is jöttek: szökött katonák, földnélküli zsellérek, vándorlegények. Az odaáramló magyarok mellett igen sok szlovák, kevés szerb, sőt német bevándorló is érkezett. Csábító volt az új települőknek ígért ingyenes föld és a háromévi adómentesség. A legigénytelenebbek a szerbek voltak, akik a maguk megszokott szegényes élet- módjához megtalálták a lehetőségeket. A legigényesebb viszont az általában sváboknak nevezett német lakosság volt, amely igen nehezen szokott bele a magyarországi életbe. A betelepülő idegenek nemcsak az elhagyott községekben ütötték fel tanyájukat, mint amilyenek Dorog, Csév vagy Dág voltak, hanem egyes, eredetileg magyar községeket is elárasztottak. Az esztergomi káptalan megtehette, hogy idegen földről szerezzen dolgos kezeket, vállalva a telepítés költségeit.

/…/

A vármegye rengeteget szenvedett a Rákóczi-szabadságharc alatt. Esztergom vára többször gazdát cserélt. 1705-ben rövid időre elfoglalták a kurucok, de Starhemberg császári fővezér hamarosan visszavette. Kuckländer báró, a vár parancsnoka ekkor Süttő, Dorog és Nyergesújfalu német lakosait a várba hajtatta és harcolni kényszerítette. Ebben a harcban sokan elpusztultak. A községek - köztük Dorog is ismét elnéptelenedtek.

A Rákóczi-szabadságharc után a császár az államháztartás költségeinek elő- teremtésére természetesen az adóztatás megszervezéséhez látott. Az adót a vár- megyékre vetették ki, meghatározott összegben, a vármegyék pedig az adóképességnek megfelelően minden egyes háztartás teherbírásához mérten osz- tották fel az adót. A nemességet és a nemesi birtokot nem vették fel az összeírásba. Így tudhatjuk meg, hogy Dorogon az 1715-ben nyilvántartott 35 jobbágycsalád közt 10 magyar nevű volt. Már Buda felszabadítása után egy évvel a magyaror- szági élet megindítására megalakított bizottság benépesítési rendeletet adott ki, amelyben a birodalom lakosságát Magyarországra való megtelepedésre szólítják fel. A beköltözésre jelentkezőket útlevéllel látták el, amelyben teljes személyle- írást, sőt a ruházatot is feltüntették. Ezeket az útleveleket Bécsben vagy Pozsony- ban le kellett adniok, itt csoportokba szervezve indították el a bevándorlókat a birtokokra. A Dorogra került családok bajor eredetűek. És most szólaljon meg a korabeli kiváló történetíró, Bél Mátyás. Az Esztergom vármegyéről 1730-ban kiadott monográfiájában a következőket jegyzi fel: „Az esztergomi járás termőföldje elég gyenge, köves, megmunkálása sok fárad- ságot igényel. Sokszor háromszori szántással, trágyázással kell művelni. - Dorog ekkor az esztergomi káptalan uradalmához tartozik, 12 évvel ezelőtt német lakosokat telepítettek ide, és a káptalan templommal is ellátta. A falu szegény, van postaállomása és vendégfogadója."

Településünk az évszázadok folyamán többször elpusztíttatott és újjáépíttetett, így hát Dorogra a mikszáthi gondolat nem áll: „a nagy viharok kidöntik a hatalmas szálfákat, elpusztítják az erdőket, de a kis füvek felett érintetlenül vonulnak el."

Gyűjtötte: Széher Edit, Hyl Andrea, Décsei Marcell, Kordik Gergő"

Ahogy a történet is mutatja, sajnos településünket nem kerültékkel országunk történelmének nagy viharai, azonban a békeidőknek, és a betelepítéseknek köszönhetően mindig visszatért az élet.

A kiemelt fejezetek publikálóin kívül feltétlenül meg kell említenem a füzeten dolgozó többi diák nevét (remélve, hogy nem hagytam ki senkit): Pergel Katalin, Solymos Borbála, Bali István, Kovács József, Bende Klára, Palkó Eszter, Torma Andrea, Szurdi Beáta, Börcsök Bernadett, Tihanyi Erzsébet, Puksa Edit, Fonyódi Emese, Gál Edit, Rácz Éva, Schuszter Szilvia, Tanka Edit, Bona Ágnes, Láng Beáta, Tihanyi Anikó, Kovács Klára, Tóth Gergely, Széher András, Péceli Mihály, Reményi Rita, Zink Lívia, Palkó Dóra, Bessenyei Tamás, Herhoff Viktória, Kelenföldi Adrienn, Perger Ágnes, Gajdos Ágnes, Gajdos Zsuzsanna, Szabó Zsolt, Hajduk Szilvia, Szászvári Gabriella, Bergovec Tamás, Budai Lajos, Rosz Péter, Kárász Andrea, Mauterer Szilvia.

Külön szeretném kiemelni a Zrínyi Ilona Általános Iskola tanárait, akik időt és energiát nem kímélve segítették diákjaik munkáját, hogy elkészülhessen ez a füzet, mely méltó emléket állít településünk múltjának: Csoportvezetők: riporterek: Dankó József, szépírók: Kovács Lajos, történészek: Ködös Endre, németesek: Dankóné Tamási Bernadett, képzőművészek: Gordosné Végh Éva, fafaragók Dr. Kovács József, természetkutatók Sinka Mihály, Sinkáné Kéri Mária és Palkóné Keszthelyi Klára, valamint a táborvezetők: Csiszár Andrea, Bihari Mónika

2024.04.26.